A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Egy kis színtan
Egy kis színtan
Az ékszerkészítés egyik, vagy a legnagyobb dilemmája a megfelelő színek kiválasztása. Vannak színkombinációk, amelyekről tudjuk, hogy működnek (pl. fekete-fehér, kristály-fehér stb.), de sokszor még ezeknél a színpároknál is befolyásoló tényező lehet az egyes színek árnyalata. Azt, hogy milyen színek és miként harmonizálnak már régóta foglalkoztatja az embereket.Tudósok egész sora foglalkozott az emberi színérzékeléssel, próbálta katalogizálni a színeket ésmeghatározni a színek párosításának alapvető szabályait.
I. Bevezető
A színharmóniákat és kontrasztjelenségeket végül Johannes Itten svájci festő és művészetpedagógus (1888–1967) szedte rendszerbe és foglalta össze híres művében: A színek művészete című könyvében 1861-ben.
Itten hét különféle kontraszt-típust definiált. Ezeket legegyszerűbben az ún. 12 osztatú színkör alapján érthetünk meg. (Ittent követően is számos kísérletet tettek a színkör továbbfejlesztésére, de ezek a gyakorlati használat szempontjából túl bonyolultnak bizonyultak, ezért a mai napig ezt a színkört használják.)
II. A színkör
A 12 osztatú színkör. (Johannes Itten nyomán)
Az Itten féle un. konstruktív színelmélet szerint a 12 osztatú színkör megszerkesztésekor elsődleges színként a sárga, a vörös és a kék szerepel. Ezek egy egyenlő oldalú háromszög csúcsain helyezkednek el.
A szomszédos színek egyenlő arányú keveréséből az ún. másodlagos, vagy másodrendbeli színek (a narancs, a zöld és az ibolya) a hatszög csúcsaira kerülnek.
A körön fennmaradó helyeket ismételten szomszédos színek, de most már 1-1 elsődleges és másodlagos szín keverékei töltik ki. Ezek az un. harmadlagos, vagy harmadrendbeli színek.
III. Színharmónia - A legfontosabb színpárosítási módszerek
Itten definíciója szerint színharmóniát, illetve harmonikus színkompozíciót azok a színek alkotnak, amelyek a 12 osztatú színkörben egyenlő oldalú vagy egyenlő szárú háromszöggel, négyzettel vagy téglalappal összekapcsolhatóak.
Természetesen ezek az alakzatok a színkörön belül elforgathatók, ami szintén harmonikus kompozíciókat eredményez.
Monokróm
A színválasztás legegyszerűbb módja, ha egyazon szín különböző árnyalatait válogatjuk egymás mellé (pl. világoskék-sötétkék)
Analóg
Akkor beszélünk analóg színösszeállításról, ha több, a színkörön egymás mellé eső színt válogatunk a kompozíciónkhoz. (pl. sárga-sárgásnarancs-narancs-vörösesnarancs)
Komplementer
Talán a legszembetűnőbb a komplementer színválasztás, mivel ez a színkör ellenpontjain alapul, egymással szemközti színeket párosít (pl. sárga-ibolya, vörös-zöld) Komplementer, vagy magyarul kiegészítőnek azokat a színingereket nevezzük, amelyeknél fénykeverés esetén fehér szín jön létre, festékkeverés esetén pedig az eredmény semleges szürke lesz.
Megosztott komplementer
Ez a választás nyújtja számunkra a legkifinomultabb kompozíciós lehetőséget. Első lépésben válasszunk ki a főszínt, majd a színkörön a főszínünkkel szemben elhelyezkedő komplementer szín szomszédos színeit rendeljük hozzá. (pl. kékeszöld-narancs-vörös).
Kontrasztok
A Johannes Itten által meghatározott kontraszt-típusok a következők:
1. magábanvaló-szín kontraszt
2. fény–árnyék (vagy tónus) kontraszt (pl. sárga-lila)
3. hideg–meleg kontraszt (pl. kékeszöld-vörösesnarancs)
4. komplementer kontraszt (pl. vörös-zöld)
5. szimultán kontraszt
6. minőségi kontraszt
7. mennyiségi kontraszt
A következő ábrák az Itten-féle színkontrasztokat szemléltetik (a teljesség igénye nélkül).
Komplementer színkontraszt
Sötét–világos (fény–árnyék) színkontraszt megvalósulására. (Johannes Itten nyomán)
Példák a hideg-meleg színkontraszt megvalósulására. (Johannes Itten nyomán)
Elsőrendű színek (balról) és a másodrendű színek (jobbról) kompozíciója.
